A kultúra olyan mechanizmus, amely kollektív emlékezettel és tudattal rendelkező kollektív személyiséget szervez... A valóságos kultúrák, szintúgy, mint a művészi szövegek, az ingaelv szerint épülnek fel: vagy az autokommunikáció felé orientálódnak, vagy kívülről várják az igazságot. Kiváltképp megmutatkozik ez abban a mitologizált alakban, amit minden kultúra megalkot mint saját ideális önarcképét. Az üzenet felé orientálódó kultúrák dinamikusabbak, változékonyabbak; vég nélkül növelhetik a szövegek számát... Ennek következtében növekszik azoknak a szociális passzivitása, akik a közlemény befogadói. Nyilvánvaló, hogy az új kor európai regényolvasója passzívabb, mint egy varázsmese hallgatója... A színházlátogató passzívabb, mint egy karnevál résztvevője. Az autokommunikációra orientált kultúrák fejlesztik a szellemi aktivitást, azonban gyakran jóval kevésbé dinamikusak, mint azt az emberi társadalom szükségletei megkívánják. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy azok a kultúrák a legéletrevalóbbak, amelyekben a két struktúra közötti harc nem végződik egyik abszolút győzelmével sem. Jurij Lo A diszkurzív megközelítés homlokterében az irodalmi jelenség áll, különös tekintettel az emberi szómű – a megnyilatkozás, a dialógus, a név, a jel-, a trópus- és történetképzés – poiésziszének vizsgálatára. A prózanyelvi és versnyelvi alkotás diszkurzív vetületében a szó megjelenésmódjait eseményként taglalhatjuk, mely a cselekvés világában fogan meg és a szövegben, azaz a kulturális emlékezet közegében teljesedik ki, ahol ez a saját jövője felé „kizökkent” tapasztalati világ minden elemében saját jelentésre tesz szert. Ám sorozatunk neve a tárgyi utaláson túl más értelmet is magában foglal, amennyiben szerzőink egy bizonyos költészettani dialektus kimunkálását és meghonosítását is feladatuknak tekintik. Ennyiben a Diszkurzívák megnevezés az interpretáció szolgálatába állított beszédmód sajátosságát emeli ki. S végül elgondolható emblémánk utalásiránya úgy is, mint párbeszédre invitáló jelzés mindazok számára, akik a köteteinkben felvetett kutatási irányok s a megoldási javaslatok kifejtésében megszólaló beszédmód és szellemiség iránt érdeklődnek. A szerzők és szerkesztők egyaránt feladatuknak tekintik a magyar- és a világirodalom eminens alkotásainak újraértelmezését a diszkurzív poétika által kínált megközelítés jegyében; keresik az együttgondolkodás lehetőségeit a magyar filológia és a modern filológiák között. Miként azt is, hogy a hazai tudományosságban kevésbé ismert irodalom- és kultúraelméleti értekezéseket magyar nyelven hozzáférhetővé tegyék.