„E konferencián valóban sokféle módszer mutatta be magát – de mindegyik előadásról elmondható volt, hogy szigorúan tartotta magát az egyetlen előíráshoz: mindvégig a Szeptember végén című versről esett a szó. Sokat tanulhattunk egymás módszereiből és megfigyeléseiből (talán kiemelhető, hogy módszereik élessége és precíz elemzésük folytán különös figyelmet érdemelt Faragó Kornélia és Szabó T. Levente előadása) – s a konferencia összképe is alighanem azt mutathatja fel: íme, érdemes egy művet választani és prezentálni, íme érdemes a hagyomány egy nagybecsű darabját sokféle új fényben világítani meg. A magyar irodalmi közvélemény nyilván még sokáig fogja keresni azokat az újabb narratívákat, melyeket majd szélesebb körben elfogad a régiek helyett, az iskolai magyarirodalom-oktatás nyilván nem könnyen fogja megemészteni, hogy lassan véglegesen le kell mondania a régies történeti megközelítés jól begyakorlott gesztusairól – de ennek a konferenciának a végén, a nem kevés előadás együttes tanulságaként annyi talán kimondható: egy nemrég elkezdett, újat kereső úton egy lépést most is tettünk előre…” (Margócsy István)