Wahrmann motorja volt a kiegyezéskori hazai gazdasági életnek, amelyet mindenkor igyekezett Ausztriától függetleníteni és magyarrá tenni. Vezető képviselője volt egy rendkívüli hatású és hagyományt teremtő társadalmi csoportnak, a Magyarországot teljes szívvel hazájának tekintő, magyar érzelmű zsidóságnak. Szervesen hozzátartozott a nagy magyar liberális nemzedékhez. Asszimiláns lett, miközben hithű maradt: zsidóságában magyarrá vált, de magyarságában is hívő zsidóként élt. Egyben kitűnő, máig érvényes példát mutatott mint filantróp vállalkozó és patrióta mecénás, aki jövedelmének jelentős hányadát a magyar nemzeti kultúra előmozdítására fordította: egyebek között végrendeletileg díjat alapított a Magyar Tudományos Akadémián, melyet az Akadémia 2003-ban újra életre hívott.