Lukács Zoltán: FAÁPOLÁS

A4, varrott keménytáblás, 616 oldal

A fa az élővilág csodálatos teremtménye! Benne tisztelhetjük életfeltételeink megteremtőjét és fenntartóját, a létünkhöz szükséges éleny (oxigén) előállítóját.

Van olyan faj, mely több millió éve él a Föld hátán! Egy-két egyed pedig még a második világháború atomtámadását is túlélte!

A 100 méter magasságú fák is biztosan állnak a lábukon és ilyen magasságba is felszivattyúzzák a szükséges folyadékot.

Mind-mind megannyi csodával határos különlegesség, melyre még a fákkal kevésbé barátságban lévők is felkapják fejüket.

Ha az élők ismeretének tudományával (biológiával) közelítjük meg a faápolást, akkor azt a következő képen tudnánk megfogalmazni: az élőlények, amilyenek a fák is, élő (biológiai) értéket képviselnek. Az élő környezet részei, melyeknek nagy valószínűséggel szerepük van a teremtett egyensúly fenntartásában, és olyan örökletes anyaggal rendelkeznek, mely pótolhatatlan. Ezért egyre inkább tartózkodnunk kell attól, hogy ezen értékekről lemondjunk.

Persze, hogy nem lehet a faápoló célja az, hogy a földünk klímájáért felelős trópusi erdők fáit egyesével megmentse, vagy a veszélyeztetett fafajok utolsó mohikánjait mindenhol istápolja. Ez nem is ennek a mesterségnek a feladata. De egy park, egy kert élő rendszerében (ökológiájában) egy idős fa léte vagy nem léte beleszólhat.

Elképzelhetetlen egy fás gyűjtemény (arborétum) egyik fajának utolsó mohikánját kivágni, csak ezért mert, már öreg.

-----------------------

A könyv első része az egészséges, ép fát ismerteti.

Aztán következik a favizsgálat rész, mely a rendestől eltérő jelenségeket a rendellenességeket
veszi számba a gyökértől a koronáig, majd azok felderítésének módját, a favizsgálat módszereit ismerteti.

Ez után következnek a faápolás részek, melyek a rendellenességek kezelését az életfeltételek javítása, a gyökérkezeléseket, a fasebészetet, a metszést és a megerősítési eljárásokat írják le.

Egy külön rész szól a fák kivágásáról, a tuskó eltávolításáról.

És legvégül a faápoló munkáról készült egy rövid rész.

A könyv minden része önálló. Külön címlappal, tartalomjegyzékkel és ábrajegyzékkel. Ezzel igyekeztem áttekinthetőbbé tenni a terjedelmes anyagot. A legvégén található a felhasznált és ajánlott irodalomjegyzék.

------------------------

A szerző előszava

Viszonylag rövid ideje, 1988 óta foglalkozom munkatársaimmal az idős fák ápolásával. Az első fák, melyeket kezelés alá vettünk a Szarvasi Arborétumban díszlenek. A fák ápolásába dr. Sipos András, az arborétum akkori igazgatójának ötlete alapján és bíztatására vágtunk bele. Dr. Sipos András szerepe nem fejeződött be ezekkel a fákkal, a további munkánkhoz is folyamatosan szakmai és erkölcsi segítséget nyújtott.

A kezdet óta módunk nyílt arra, hogy szerte az országban egyre több, értékes, védettnek nyilvánított fát, fasort ápoljunk. Ápoltunk fákat arborétumukban, kastélykertekben, kezeltük az ország sok-sok védett fáját, hívtak segítségül települések védetté nyilvánított, vagy számukra kedves fák megmentésére, de ápoltuk magánkertek értékes fáit is. A fáknak mindig többet és jobban akartunk segíteni. Napról-napra újabb eszközöket és módszereket vetettünk be a cél érdekében. Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy az általunk tapasztalt problémákat hogyan oldják meg más országok faápolói. Ebből a célból felvettük a kapcsolatot Svájc, Ausztria, Németország faápolóival és faápolással foglalkozó szervezeteivel.

A fák ápolása közben összegyűjtött tapasztalatot és a használható ismeretanyagot gyúrtuk össze és formáztuk meg belőle azt a faápolási módszert, mellyel ma sietünk a fák segítségére. Ezt a faápolási módszert szeretném az alábbiakban megosztani az érdeklődőkkel, hogy az általunk kitaposott utat ne keljen újra kiépíteni, kényelmesebben lehessen végig járni, vagy attól el lehessen térni.

Lukács Zoltán