Huszár Lajos (1906-1987) az erdélyi Nyárádszeredán született. Középiskoláit Marosvásárhelyen, egyetemi tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol művészet- és művelődéstörténetből doktorált. 1929-tôl 1968-ig, nyugdíjazásáig, a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. 1944 és 1945, majd 1955 és 1968 között az Éremtár osztályvezetője, 1945-tôl 1949-ig az Intézmény főigazgatója volt. A 20. századi magyar numizmatika külföldön is elismert legnagyobb alakja. Kutatásai kiterjedtek a magyar közép- és újkori pénzverés, továbbá a magyar éremművészet egész területére. A magyar és az erdélyi pénzverést, a magyar éremművészetet feldolgozó katalógusai és tanulmányai ma is alapvető művek a magyar és a nemzetközi éremtan számára. Tudományos kutatásai mellett meghatározó szerepet töltött be a Magyar Numizmatikai Társulat életében is, amelynek évtizedeken keresztül titkára, majd tiszteletbeli elnöke volt. A Numizmatikai Közlöny, a legfontosabb magyar éremtani szakfolyóirat, 1933 és 1975 között az ő szerkesztésében látott napvilágot. 1968-tól haláláig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum szaktanácsadója, ahol az orvosi érmek feldolgozásával, közzétételével és publikálásával alkotott maradandót. Kollégái, pályatársai és tanítványai e kötettel fejezik ki tiszteletüket személye és tudományos munkássága iránt.