Ady Endre születésének százhuszonötödik évfordulóján - épp 2002-ben - váratlanul előkerült a költő hét levele, melyeket az aradi Bisztriczky Józsefnéhez (Csutak Médi), azaz Adához, Városmajor Szanatórium beli szerelméhez írt 1912 folyamán. A levelek létéről és hozzávetőleges tartalmáról már 1933-ban tudomást szerezhetett a szűkebb szakmai és a szélesebb olvasóközönség, ugyanis Mittay László tanár, egy Adával készített interjúba ágyazva, néhány mondatot közölt belőlük. A levelek híján az irodalomtörténészek csupán ezekre az idézett mondatokra, a kortársak memoárjaira és persze az Adához írott versekre hagyatkozhattak eddig, ha a Lédával való szakítás záró mozzanatait, és az áhított új társ keresésének epizódjait próbálták feltárni. Az évforduló és az eddig publikálatlan levelek arra inspirálták a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának két lelkes munkatársát - Hegyi Katalint és Varga Katalint -, hogy egy reprezentatív szövegközlés keretében feltárják az Ady-Ada kapcsolat részleteit. Az anyag összeállítását az is motiválta, hogy - szintén váratlanul - Adát ábrázoló képekre, fotótörténeti szempontból is kvalitásos felvételekre bukkantak. Míg Ady szerelmeinek arcát, alakját jobb, rosszabb felvételekről általában ismerjük, addig - talán az asszony visszafogott, nyilvánosságot kerülő lényéből is fakadóan - Ada-fotó létéről nem volt tudomásunk. Az Ady szerelme: Ada c. reprezentatív könyvecskében tehát közreadják az Ady és Ada-szerelem valamennyi, eddig fellelhető dokumentumát.