Az egyházi szertartásokhoz kapcsolódó középkori magyar irodalom forrásait kiadó könyvsorozat második kötete az esztergomi ordinárius könyv, az Ordinarius Strigoniensis kritikai szövegkiadására vállalkozik. Az ordinárius könyvek a későközépkori liturgikus gyakorlat legfontosabb forrásai voltak, amelyek éves ciklusba rendezve, jegyzékszerűen felsorolva közölték a helyi egyházi rítus utasításait. Az esztergomi ordinárius a leghosszabb és legtöbb példányban megmaradt magyarországi szertartáskönyv, a középkori magyar liturgia és egyházi élet becses forrása. A forrás kritikai kiadása hat ismert, 1493 és 1520 között készült nyomtatott verziójának összevetése alapján készült. A lábjegyzetekkel kísért betűhív szövegkiadást angol nyelvű liturgiatörténeti és szövegkritikai előszó kíséri, valamint két függelék egészíti ki. Az elsőben a legfontosabb egyházi ünnepkehez kapcsolódó utasítások angol fordítása olvasható. A kötet végén található mutatók pedig először a szövegnek az egyházi naptárt követő rendjében, majd pedig az ünnepnapok latin neveinek ábécérendjében tartalmazzák az egyházi ünnepek és jeles napok listáját. Az igényes kivitelű, az eredeti nyomtatványok lapjainak fekete-fehér fényképeivel illusztrált kiadvány a középkori egyház- és művelődéstörténet kutatói mellett a régi katolikus szertartásrend iránt érdeklődők figyelmébe ajánlható.