Budaörs keresztjei – Kreuze in Budaörs

A könyv izgalmas helyen játszódik, utak kereszteződésben. A modern és a hagyományos határán. A nagy bécsi és balatoni tengely közvetlen közelében, ahogy ez már évszázadokkal ezelőtt is volt. Igaz, az autók nem robogtak ennyire, és a szekéren ülők nem csak úgy, menet közben falatozták a gyorsszendvicset. A város ma zakatol. Az út egyik oldalán multik ontják a hamar tönkremenő árukat roskadásig, míg a másikon sváb földművesek portái előtt hirdeti az örökkévalót a kőbe vésett halhatatlanság. Budaörs, a kétarcú városkává fejlődött nagyközség, ahol a szerzők szellemidézése zajlik. A korba, melybe a sorok és képek elkalauzolnak, épp jó távolságra volt a fővárostól. Épp jó közel, hogy lakói a megtermelt javakkal elsőként érjenek a pesti piacokra és épp elég távol ahhoz, hogy a népi és fejlődő polgári réteg szeretni tudja lakóhelyét, őrizhesse kultúráját, tisztelje hagyományait és imádja Istent.

Ezt a világot találta meg a szerzőpáros a főutak mellett, mellékutcák kanyarulataiban és útelágazások partjain. Legendákká nemesedett történeteik elmondásához a közelben lakók voltak segítségükre, akik fogyni nem akaró lendülettel elevenítik fel Budaörs szakadozó múltját. Gondolataik, emlékeik idézik meg egy eltűnt világ történelmét, hétköznapjait és hangulatát. Így a történetek mellett sok néprajzi és helytörténeti adalékkal szolgál a városka megismeréséhez és több elveszőben lévő legendáriumot enged továbbélni lapjain.

Sajátos keresztutat járat velünk a könyv. Stációról stációra haladunk, de az állomások nem Krisztus szenvedéstörténetét mutatják a megváltásig, hanem minket vezet végig a városka életének olykor boldog, gyakrabban nehézségekkel szegélyezett sorsán keresztül, múltból a jelenbe. Megtudjuk, hogy a keresztek említése már az 1700-as évekből fellelhetők, de történetüket akkor még nem rögzítették. Amelyikről nincs élő legenda, vagy azok ismerője is eltávozott már, eredetét örökre homály fedi. A kereszteket nem csak a történelem viharai, aktuális politikai és társadalmi érdekek helyezték arrébb, döntötték le, vagy tüntették el, hanem gyakran a vandalizmus pusztította el, vagy a vasgyűjtők tevékenységének áldozataivá váltak. A legtöbb ma is látható kereszt az 1800-as évekből való, de a sváb lakosságot ért megpróbáltatások, a kitelepítés és a lakosságcsere miatt az emlékek egy része elveszett, a megmaradtak pedig inkább felednék a történteket.

A keresztek egyfajta emlékművek. Jelentésüket és jelentőségüket legjobban az bizonyítja, hogy nincs két egyforma történet, egyforma sors, életút. A könyv lapjain az elbeszélők történetei által hajdani családok neve forr össze újra Budaörs történetével. Egykor élt gyermekek, férjek és feleségek öröme, bánata elevenedik meg, születések, fogadalmak, betegségek és csodás gyógyulások történetei éltetik, töltik meg reménnyel és új lendülettel a mellette elhaladókat.

A kétnyelvű, magyarul és németül íródott könyv egyik emlékezője említi – ősz hajjal, a képen pongyolában, – hogy a keresztek nem csak ünnepek alkalmával, hanem a hét minden napján gondozva voltak. Friss virág és olykor gyertya fénye is jelezte, hogy nincsenek elfeledve azok, akikért egykoron a feszületeket állították.
(Gebauer Szabolcs)