A Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány díjait és jutalmait 1929 és 1949 között a szépirodalomnak és a tudományos irodalomnak 126 képviselője vehette át. A támogatásra érdemes alkotók kiválasztását az alapítványtevő nem egy "testületre vagy egy szervezetre, hanem egy író irodalmi lelkiismeretére bízta." Ez a kitüntetés nem csak pénzt jelentett, hanem elismerést is, egy széles látókörü, európai gondolkodású, humanista szellemű költő, majd az örökségét átvevő kör megbecsülését. Az Alapítvány abban az időben működött, mikor a magyarság izgalmas, tragikus esztendőket élt át, de a változások, veszélyek közepette is a nemzeti kultúra folytonosságát és tisztaságát óvta, magas esztétikai és erkölcsi elveket képviselt, - Babits szavaival - "az irodalom magaslati őrhelye" volt és maradt. Kötetünk az Alapítvány díjátadó ünnepségein elhangzott valamennyi beszédet teszi hozzáférhetővé Téglás Jánosnak az Alapítvány történetét áttekintő, értő tanulmánya és az egyes ünnepekhez kapcsolódó jegyzetek kíséretében.