„Azt hiszem, a praktikumban élők, a gyakorlatias ügykezeléshez szokottak egyáltalán nem értik, miért kell egyetlen versnek többnapos konferenciát szentelni, s a gesztusban öntanúsító fontoskodást, meddő pepecselést látnak. Az irodalmár persze nem adhat igazat nekik. Nem mi, kritikusok tehetünk arról, hogy a nagy irodalmi művek gazdagsága kimeríthetetlen, s a hozzájuk kapcsolódó legitim megközelítések lehetőségmezeje beláthatatlanul széles. A Szondi két apródja értelmezésének szentelt konferencia is mintha e tétel gyakorlati illusztrációja lett volna; a harmincnál több előadásból álló tanácskozás részleteiben sem tűnt kényszeresnek, erőszakoltnak. A nagy Arany-vers megmutatta, mennyi lehetőséget kínál, mennyi valóságos kérdést indukál, s a vizsgálódások sok-sok jó lehetőséget használtak ki.” (Nyilasy Balázs)