Igazi, tanulságos, szívbélien aranyos mai mesék, megtörtént esetek alapján!

„A robogó csiga” - részlet

Bebi, Fan­ni, Annácska meg­reg­ge­liz­tek, majd kó­rus­ban kér­lel­ni kezd­ték a Nagy­ma­mát.
- Men­jünk le a Temp­lom tér­re ját­sza­ni!
- Rend­ben, fe­lel­te a nagy­ma­ma - de min­den­ki­nek gya­lo­gol­ni kell, mert ci­pel­ni sen­kit sem bí­rok.
- Én vi­szem a ro­bo­gó­mat! - kiál­tot­ta Annácska. En­­gem nem kell ci­pel­ni.
- Én is, én is - csat­la­ko­zott Fan­ni.
- És én? Kér­dez­te Bebike. Én mi­vel men­jek? Ne­kem már nincs…, meg ki­csi is len­ne a ro­bo­gó.
- Hozd a rol­lert - aján­lot­ta a nagy­ma­ma.
- Nem - vá­la­szol­ta in­dok­lás nél­kül Bebi.
- Ak­kor mi ket­ten gya­lo­go­lunk. Nincs olyan mesz­sze a Temp­lom tér. Te már egé­szen nagykislány vagy - szó­lalt meg új­ra a nagy­ma­ma.
Elin­dul­tak. A két ki­sebb ne­vet­ve ver­seny­zett kis láb­bal hajt­ha­tó mo­tor­já­val, Bebi szót­la­nul lép­delt nagy­ma­ma mel­lett. Idôn­ként be­le­rú­gott egy-egy kô­be.
- Ne ro­han­ja­tok úgy! - kiál­tott nagy­ma­ma a ki­csik után. És puff, ab­ban a pil­la­nat­ban Fan­ni mo­tor­ja el­akadt egy kô­ben és fel­bo­rult. Fan­ni üveg­han­gon vi­sí­ta­ni kez­dett. Annácska le­szállt a mo­tor­já­ról, oda­ment, hogy fel­se­gít­se, de Fan­ni csak üvöl­tött. Annácska té­to­ván az árok­part fe­lé in­dult, meg­lá­tott egy csi­gát.
- Fan­ni! Fan­ni! Gye­re! Itt egy nagy csi­ga! - kia­bál­ta.
Fan­ni ab­ba­hagy­ta az or­dí­tást, de nem moz­dult.
- Gye­re gyor­san, mert el­ro­han! - kiál­tot­ta új­ra An­nácska.
(...)

Kapocsi Judit: Nagymama meséi
©Acta Publica Kiadó, 2011. A/5, 64 oldal.